10.
Az elkövetkezendő időben a
fejlődésé lett a szerep. A meditációé, és egyebeké. -Bár
megjegyzem a meditációt sem úgy kellene ám végrehajtani, ahogyan
azt tanultuk. Van egy olyan kis szösszenet a neten, hogy Majom elme
meditáció. No kérem, arra tessék rákeresni.
Esténként hogy kicsit
lehiggadjak, és ne agyaljak állandóan, megpróbáltam meditálni.
Igazából nem is meditálás volt részemről, csak pihenés talán, ellazulás,
elengedés. Érdekes dolgokat láttam. Vagy csak úgy beugrottak
szavak, amikről sokszor azt sem tudtam mit jelentenek. Pl. TDK-
csupa nagybetűvel. Akkoriban beszélgettem egy lánnyal, aki szintén
e témában keresgélt, és évek óta ismertük már egymást,
párszor találkoztunk is. Mondhatni együtt próbáltunk kiokoskodni
bizonyos dolgokat. És a TDK, miután utánakeresgéltem, kiderült, hogy Tudományos Diákköri Konferenciát takar. Ami bizonyos módon hozzá volt köthető.
Vagy
Tatoaanda, swastika, Narina karalis, Shindler és hasonló
finomságok.
Volt aminek a
jelentését nem tudtam megfejteni, mások viszont vezettek tovább
az úton, hiszen minden felbukkanó érdekességnek utána kellett
néznem. Egyre- másra furcsa álmaim is lettek. Több ilyen különös álomban vámpír
lettem, vagy vámpír akart elkapni, esetleg vért ittam csuklóból-
fújj... vagy üldöztek és bujkáltam.
Az egyik érdekes álmomban a kezemből kiáradó energiával játszadoztam. Akarom
mondani emelgettem vele tárgyakat, nagyokat is. Teszteltem mire
vagyok képes, és iszonyúan élveztem, természetesnek tűnt az
energia használata. Itt a belső energiámat használtam, nem az
Univerzumból eredő energiát. Mert hogy olyan is van. Felébredni nagyon nem volt jó érzés.
De volt hogy
amolyan látomás szerűségben is volt részem, amikor bevillantak
képek. Mint amikor valaki félálomban van- ébren lét és álom
határán. Ilyenkor az agy azon része kerül előtérbe, amit nappal
a tudatos gondolatok elnyomnak.
Ilyen volt az is,
amikor egy sötét kabátos, kalapos alakot láttam egy tó
túloldalán. Kabátjának gallérja felhajtva. Nem lehetett látni
ki is van a ruházat alatt.
Lassan
elkezdett megfordulni, én meg egyre gyorsuló szívveréssel vártam,
hogy meglássam az arcát. Ám amikor végre teljesen felém fordult
volna, hirtelen eltűnt. Sejtem ki volt. De csak sejtés maradt. Erre
sose derült fény.
Aztán volt egy olyan
álmom is, amikor egy barlangnál álltam. Odabentről rémületes
bömbölés hallatszott, majd kifelé rohant egy nagyon rémisztő
alak- Vámpír. Tudtam, hogy megakar ölni, bár hogy miért, arra
nem találtam választ, hiszen nem is ismert. Szerencsémre több
vámpír is várakozott a barlang bejáratánál, így amikor már
éppen odaért volna hozzám, ők lefogták, és én megmenekültem.
Máskor pedig álmomban
ötször haltam meg. - fő a változatosság ugyebár- Egyszer a saját nyakláncommal fojtott meg egy
nő hátulról, egyszer pedig az emeleti szobám ablakán rántott
ki. A többire nem emlékszem, pedig próbáltam visszaidézni.
Minden halálom után láttam magamat, egyfajta kékes világítós,
hosszú szoknyás nőként. Minden egyes halálom után újra ugyanaz
a nő lettem, és mikor megöltek, ismét az a szellemalak, kékes
fénnyel. Egyik halálom után egy férfi is
érkezett, de már későn ért oda a házamhoz, ami kétszintes volt, mert arra már meghaltam. Mintha nem lenne elég egyszer meghalni ... Nem, még emlékezni is kell mindegyikre, vagy legalábbis erre az ötre.
Aztán felébredtem,-de álmomban ébredtem fel-tehát álom az
álomban volt. Anyummal beszélgettem, meséltem neki az álmomat. Érdekes volt, hogy mikor az első álomból álmomban felébredtem ,akkor is próbáltam visszaidézni a többi halálnemet, de nem emlékeztem már akkor sem rá, ugyanúgy, ahogyan akkor sem, mikor valóban felébredtem.
Tehát beszélgettünk, aztán az ágyon egymás mellett feküdtünk. Azt mondta látott egy szellemet az éjjel. Próbáltam kérdezősködni, hogy esetleg engem látott-e, de persze nem akart róla beszélni.
érkezett, de már későn ért oda a házamhoz, ami kétszintes volt, mert arra már meghaltam. Mintha nem lenne elég egyszer meghalni ... Nem, még emlékezni is kell mindegyikre, vagy legalábbis erre az ötre.
Aztán felébredtem,-de álmomban ébredtem fel-tehát álom az
álomban volt. Anyummal beszélgettem, meséltem neki az álmomat. Érdekes volt, hogy mikor az első álomból álmomban felébredtem ,akkor is próbáltam visszaidézni a többi halálnemet, de nem emlékeztem már akkor sem rá, ugyanúgy, ahogyan akkor sem, mikor valóban felébredtem.
Tehát beszélgettünk, aztán az ágyon egymás mellett feküdtünk. Azt mondta látott egy szellemet az éjjel. Próbáltam kérdezősködni, hogy esetleg engem látott-e, de persze nem akart róla beszélni.
Azért itt
megemlíteném, hogy anyai ágon a családom hétszáz, hogy
visszavezethető némi boszorkány ősökhöz! Nem nevetni, komolynak maradni!
Mondom
ezt azoknak a fényében, hogy a mamám sokszor megálmodott
eseményeket, -egyszer egyébként a lottó számokat is. Bizony
nyert volna ha megjátssza! - és ő is látott furcsa dolgokat,
szellemalakokat, és amikor anyámmal volt terhes, látta amint egy
fekete macska átsétált a hasa felett, majd eltűnik a falban.
Anyámmal folytatódott
a sor, aki már gyerekként is látott olyat, amiket más nem. Mikor
már nagyobbacska lettem, ezeket el is mesélte, én persze majdnem
összecsináltam magam félelmemben.
Elmesélte nekem, hogy volt,
amikor bement a hátsó szobába, valamit keresett az ágy alatt, és
félszemmel látta, amint egy kéz nyúlik feléje hátulról, ami
végül megérintette a vállát.
Majd mesélt arról, amikor Apám
fölött látott szellemalakot, ami egyre csak közelített apám
felé, így ő azt érezte, hogy megkell érintenie. Így is tett,
mire a sötét szellemalak semmivé lett. Tehát ki tudja miféle
ősökhöz vezethető mindez vissza.
Maradva az én
álmaimnál, az egyik meglehetősen régi időkbe nyúlott vissza.
Kicsi
lány voltam, és a régi időkben játszódott. Találtam egy
ósdi
íróasztalt, aminek volt egy rejtett rekesze, abban pedig valami, de
nem tudom micsoda. Később, mikor megnéztem, már nem az volt benne, mint korábban, hanem régi képek, és papírok. A képeken pedig nők és férfiak álltak egymás mellett, de vegyesen. Egy néger és egy fehér nő. Akkoriban az olyan kapcsolatok tilosak voltak, ezért nem árulhattam el senkinek, amit találtam. A papírokon pedig nevek is voltak, és így valahogyan tudni lehetett, hogy azokból a vegyes kapcsolatokból születtek gyerekek, és azt is ki, kinek a gyereke, vagy későbbi leszármazottja.
íróasztalt, aminek volt egy rejtett rekesze, abban pedig valami, de
nem tudom micsoda. Később, mikor megnéztem, már nem az volt benne, mint korábban, hanem régi képek, és papírok. A képeken pedig nők és férfiak álltak egymás mellett, de vegyesen. Egy néger és egy fehér nő. Akkoriban az olyan kapcsolatok tilosak voltak, ezért nem árulhattam el senkinek, amit találtam. A papírokon pedig nevek is voltak, és így valahogyan tudni lehetett, hogy azokból a vegyes kapcsolatokból születtek gyerekek, és azt is ki, kinek a gyereke, vagy későbbi leszármazottja.
Az
egyik igen nyugtalanító álmomban pedig volt egy
férfi, aki keresett valamit. Én nő voltam, és egy férfi
társaságában figyeltünk fel erre az alakra. Követtük és egy
kriptaszerűségben felszínre hozott egy nagy ládát. Szólt-ekkor jöttem rá, hogy nem ember, hanem valami démonféleség,- hogy ha
kiakarom nyitni, meg fog ölni. De nem érdekelt, mert tudni
akartam, mi van benne. Ő kinyitotta, de a láda üres volt, valaki
megelőzte. Erre nagyon dühös lett, és elviharzott. Üldözőbe
vette azt, aki előtte nyitotta ki a ládát. Én odamentem és
megnéztem a ládát, bár az a férfi aki velem volt
figyelmeztetett, hogy ne tegyem.
Aztán ugrott a kép,
és én lettem a gonosz, démoni férfi. Kettő helikopter röpült
el a levegőben nem teljesen fölöttem, hanem már előrébb voltak.
Ekkor találkoztam azzal a vörös hajú nővel, aki szintén nem
ember volt, és mondta, hogy szólni fog, ha az illető, aki korábban
kiürítette a ládát, a területére merészkedik.
Néhányszor igen
érdekes tapasztalásaim is voltak, nem is nagyon tudnám normálisan
megfogalmazni, mit éreztem, vagy tapasztaltam meg. Este feküdtem az
ágyon, aztán egyszer csak nem éreztem
semmimet. Szokott ilyen lenni, ez még nem is volt fura.
semmimet. Szokott ilyen lenni, ez még nem is volt fura.
Az
viszont már igen, hogy a sötétben, csukott szemmel, világosabb
lett, és olyan érzésem volt, mintha egy nagy buborék lenne ott,
ami belőlem indul ki. Szilárd, de mégis puha, amit érzek, és
tudtam növeszteni, tudatosan, míg akkora lett, hogy mindent
körbeölelt, és mintha én lettem volna a központja mindennek. Nem
láttam semmit, de éreztem mindent. Végül kikerültem az űrbe, a
Földön kívül lebegtem, és mintha mindenhez csatlakoztam volna
egyszerre, a mindenséggel egyesültem... Éreztem, hogy kapcsolatba
tudok lépni mindenkivel, ám mégsem sikerült, bár a későbbi
ilyen tapasztalataim alatt, persze megpróbálkoztam vele. Az is
lehet, hogy sikerült, csak válasz nem érkezett hozzám.
Rendkívül jó érzés volt. Párszor volt ilyen élményem, és kezdtem egészen jól bánni vele.
Rendkívül jó érzés volt. Párszor volt ilyen élményem, és kezdtem egészen jól bánni vele.
A kezdetekkor ha
próbáltam csak hányingerem lett, így megtanultam nem annyira
akarni, csak hagyni, hogy ha akar, akkor jöjjön. A legelső
alkalomkor eszembe jutott, hogy ilyen buborékszerűt már gyerekként
is megtudtam „idézni” magamban.
Időközben a
gyermekeimnél is furcsaságok léptek fel. Főleg a legnagyobbnál.
Először nála. Szellemalakokat kezdett el látni, amiktől nagyon
félt. Egyszer egy ilyen a kicsi tesó lábánál jelent meg az ágya
felett, amikor ő aludt. A gyerekem megrémült. Ám ezzel nem ért
véget az egész, hiszen volt amikor kétségbeesve ugrott fel az
ágyamról, holott előtte nézte a tv-t teljesen nyugodtan. Sírva
rohant hozzám, hogy valamiféle kéz megakarta ragadni. Akkoriban
magasan laktunk és az ablak volt az ágy mögött, tehát senki és
semmi nem lehetett ott. Megjegyzem, nem volt már nagyon kicsike sem.
Ahogyan telt az idő, megtanulta ezeket kizárni, azonban később, amikor a
legkisebb gyerekem is iskolába került, nála is furcsa dolgok
kerültek előtérbe.
Olyanokat látott,
amiket más nem. Én sem.
Különös
élőlényeket. Először megrémült ezektől, aztán már
megszokta. Később embereket látott, akik nem voltak ott. Nem
szellemeket, inkább egy másik dimenzióbeli embereket,
történéseket. Sőt úgy tűnt azok az emberek is látják őt, és
próbálnak vele kommunikálni. Ő pedig megszokta, és néha már
ezekkel a csak számára látható emberekkel társalgott, vagy
játszott. Közben persze beszélgettem vele, és elmondtam neki,
nehogy megemlítse ezeket bárkinek is, hiszen még azt gondolnák,
pláne a tanárok, hogy nagy baj van vele. Én tudtam, hogy ezzel
semmi probléma nincsen, csak kicsit más mint a többi ember.
Semmiképpen sem hátrány ez, inkább előny.
Néha
néztek csak rá furcsán, egyébként megfogadta a tanácsomat és
nem beszélt róla senkinek, csak nekem.
Természetesen a Hitleres sztori sem hagyott nyugodni így végül megtudtam, hogy
látta a jövőt, egy olyan szerkezet segítségével, ami ma már
nem titok, de akkor még annyira nem volt kézenfekvő. A szerkezetet
ugyan szétszedték és a legfőbb elemét a Vatikán falain belül
őrzik. Ez volt a kronovizor. Hitler betekintést nyert a jövőbe,
ahogyan azt egykor már elmondták nekem. És akkor meglátta, kik
miatt fognak az emberek szenvedni. Így tett ellene, ahogyan tudott.
Persze ez nem mentesít fel senkit tettei alól, hiszen gyilkos lett.
És minden egyes zsidót kiakart írtani. Nem érdekelte, hogy
ártatlanokat is megöl.
Valahol talán érthető, de egy biztos.
Bomlott elme kellett ezekhez. Ő egyébként- bár manapság már ez
sem titok, megszállottan érdeklődött az okkult tudományok iránt.
Pl. a Vrill energia iránt is. De ezekről nagyon sok információ
megtalálható a világhálón, nem mellesleg egy később
létrehozott blogoldalamon is minden ilyesmiről írtam cikkeket.
Egyik következik a másikból ugyebár.
A
teremtés, a földönkívüliek, a Vatikán, Egyiptom, Hitler, nagy Királyaink, belső energia, spiritualitás és még lehetne sorolni.
Illetve
ezeken túl még érdeklődési körömbe tartozott a Tunguszkai
esemény is. Ahogyan az időjárás is befolyásolható, úgy
kísérletezgetnek mindenféle mással is.
A
tunguszkai esemény pedig nem lehetett sem üstökös,
sem aszteroida, hiszen azt már hetekkel azelőtt látniuk és
érzékelniük kellett volna, mint ahogy az a légtérbe kerül. A
műholdas figyelőrendszerek kimutatták volna. A másik érdekesség,
hogy egy üstökös, nem lapos szögben közelít a Föld felé, és
nem robban fel csak úgy a levegőben. Ez az esemény kimondottan
Földünk légterében történt, méghozzá egy kísérlet
eredményeképpen, és nem ez volt az első és egyetlen ilyen
kísérlet, de kétség kívül a legpusztítóbb erejű. Ha jól
megfigyeljük, az összes többi hasonló eset is mind aránylag
lakatlan területen történt, és ez nem véletlen. Azokra is
rásütötték, hogy meteorit, kisebb üstökös, vagy minibolygó,
de ezek egyike sem válogatott volna lakott és lakatlan terület
között, és ha más nem is, ezek közül minimum egynek, lakott
területbe kellett volna csapódnia. Mégsem így történt. Nyilván
voltak valós meteorit becsapódások is, de nem az összes.
Egy
nehezen megközelíthető helyszínről beszélünk. Viszonylag
lakatlan. A helyszínt, pont a rossz megközelíthetősége miatt,
csak később kezdik hivatalosan vizsgálni. Addigra már minden
lehetséges nyomot eltávolítanak, természetesen maradéktalanul
képtelenség lenne, hiszen hatalmas a hatótávolság, de a
legfeltűnőbb és legegyértelműbb nyomok eltűnnek, mintha nem is
léteztek volna. Ez megnehezíti a tudósok dolgát, mert konkrét
bizonyíték egyik feltevésre sincs, csupán a találgatások
maradnak, ahogy azt már sok más dolog kapcsán is megszokhattuk.
Azonban Tesla-bácsinak nagyon is sok köze volt ehhez az eseményhez.
Hát ez van.
Ilyesfajta
kísérletek mindig is voltak, és lesznek is, csakúgy ahogyan
létezik az időjárás befolyásolására irányuló kísérletek
is, hiszen így feltűnés nélkül lehet eltüntetni egy-egy
földrészt, népet. Ha nem derült égből villámcsapás módjára
következik be az időjárás hirtelen megváltozása, hanem időnként
játszadoznak kicsit azzal. Így beépül az emberek agyába, a
köztudatba, hogy – hát máskor is volt már ilyen, ez nem annyira
szokatlan ám....
Pl:
Emlékeztek arra, amikor pár évvel ezelőtt Húsvétkor szakadt a
hó? Hú, de odáig volt mindenki ettől, pedig, mint látható, nem
kirívó esetről volt szó, hiszen 1962-ben is ilyen volt az
időjárás.
„Hóvihar
az ország egész területén” – hirdette akkor a főcím.
Idén is majdnem Húsvétra esett a havacska, csak pár napot késett :)
Ám
ha már Teslánál tartunk, akkor a gyorsuló idő kérdésével is
foglalkozzunk egy pöppet.
Belenyúltak
a Bolygó rendjébe és atmoszférájába, elmozdítva ezzel minden
mást is. Változásokon megyünk keresztül, ami mindenre hatással
van. Ezért olyan furcsák az időjárási és hőmérsékleti
viszontagságok is, és ezért érezzük azt hogy gyorsabban megy az
idő, mint eddig.
Erről
is lehet találni információkat, de hogy egy kicsikét segítsek,
kulcs szavak pl. Oroszok valósítják meg Tesla teveit, vagy
Schumman rezonancia, a földi hullámok meglovaglása.
11.
Közben
a világban is zajlottak az események. Az előző Pápa lemondásáról
szóló hír igaznak bizonyult, így elérkeztünk a jóslat szerinti
utolsó Pápához. Hogy mi lesz majd azután, szerintem majd akkor
ráérünk azon aggódni, ha eljutunk odáig.
Megpróbáltam
a Nibiruról szóló híreket is összeillesztgetni, bár amik a
neten megtalálhatóak, mind csak fél igazságokat tartalmaznak, sőt
egyetlen egyet sem találtam, amiben azt írnák le, hogy a Nibiru
egy bolygó méretű szerkezet
volna, vagyis űrhajó, amit már az ősi Egyiptomban is
megörökítettek itt-ott.
Hamarosan
ismét felbukkant Clara, néhány levél erejéig, melyekben
tanácsokkal szolgált a számomra, és próbált a helyes út
irányába terelgetni.
-Egy
dolgot meg kell értenie, mert ez az elsődleges, és legfontosabb:
az emberi agy sohasem lesz képes igazán felfogni, elfogadni és
feldolgozni a látottakat/hallottakat. Teljesen mindegy, hogy miről
mit mondok, mert azzal úgyis csak még inkább összezavarnám. Ne
értsen félre. Tudom, hogy Ön nagyon okos és következetes nő, de
sajnos ahhoz előbb képeznie kellene az agyát, és növelnie annak
kapacitását, hogy teljesen össze tudja rakni a képet úgy, hogy
aztán át is lássa azt. Nem véletlenül van a sok éves meditációs
gyakorlat, a "befelé nézés" és az összes többi ehhez
kapcsolódó dolog, melyeket bizony gyakorolni kell!! Apró dolgokat
elmondhatok, de nem fog köztük összefüggéseket találni, holott
kézenfekvő ezek kapcsolata egy olyan lény, teremtmény, vagy
nevezhetjük bárminek a számára, aki képes átlátni mindezt.
Elsődlegesen azt mondanám, amit eddig is mindenkinek: Fejlessze
magát! Tudom, hogy nem egyszerű, tudom, hogy hatalmas kitartás
kell hozzá, de enélkül nem fog menni!
Én
jónak tartom, hogy ösztönöz embereket. Rájuk fér a helyes
irány, mert az emberiség csak így szabhat gátat a következő
tragédia bekövetkeztének.
Higgye
el, hogy amit át kell tudnia látni, azt átlátja, a többivel
pedig még felesleges foglalkoznia. Fejlessze magát, és az is
meglesz. Ha már eljutott Golenya Ágnesig, és olvasta könyvében
az öreg sámánra vonatkozó sorokat, láthatta, hogy semmit sem
kell túlbonyolítani, csak hagyni, hogy minden "csordogáljon"
a maga medrében. Elnézést,
ha a levelem kissé nyersre sikeredett, ha emlékszik még rá, ilyen
a stílusom. Ez senki ellen nem irányul, nem kell félreértelmezni.
Én sokra tartom magát, ha nem így lenne, nyilván szóba sem
állnék Önnel.
A
"teremtés" dolgot még nem képes megérteni, mert ahhoz
előbb meg kellene tapasztalnia a tényleges energiát. Minden abból
áll, és épül fel. Ha megtanuljuk "kezelni", még a
szilárd anyag is képlékennyé válik, valamint a láthatatlan
energia materializálódik. De ez még bonyolult az emberek számára.
Erre, az emberek közül, csak a spirituális nagymesterek képesek.
Jó,
hát ezt tudtam eddig is. Ekkorra már elvégeztem a pránanadi egyes
tanfolyamot. Sokra ugyan nem mentem vele, de egy darabig még
használtam. Az ember nem nagyon ér rá ilyesmire.
Később
az energiákról is megtudtam ezt-azt. Kíváncsi lennék pl. hányan
hallottatok már a Tulpákról? Gondolom nem sokan...
A
tibeti szerzetesek biza hisznek egy olyan szellemi erő létezésében,
ami bizonyos elgondolt formákat mindenki számára láthatóvá
tesz: ezek a tulpák. A tulpa a tibetiek számára egy fejben
kigondolt forma, amit a valóságban is megjelenítenek. Ezeket
hosszas elmélyedés során teremt meg a szerzetes vagy egyéb
beavatott személy, és bármilyen formát ölthet. Ez nem csak egy
látomás, hiszen hangot, illatot is kibocsájt többek között.
Több
könyv is említ ilyet egyébként. Nyugodtan utána lehet nézni.
Az
interneten megannyi érdekesség a rendelkezésünkre áll, sőt csak
arra vár, hogy felfedezzük. Csak bírjuk elég idővel, energiával,
na meg ésszel, hogy átlássuk a kissé nehézkesen átláthatót.
A
másik nagyon érdekes dolog az a Kundallini energia, és ennek a
felemelése, ami megjegyzem nem éppen veszélytelen folyamat. Ám,
ha ez sikerül, akkor az ember elérhet egy Magnum Opus szerű
állapotot. A Magnum opus által az ember kiváló egészségi
állapothoz juthat, megnövekedett élettartamhoz, továbbá, akár
az addig elvesztett fogak is képesek visszanőni. Nos, ki ne ismerné
fel a Magnum opus és a Vámpírok léte közötti hasonlóságot? És
hogy ez hogyan is lehetséges?
Úgy,
hogy a Magnum opus egy bizonyos egyiptomi séma szerinti beavatás
szerint történik. Illetve köze van az alkímiához is, csakúgy,
ahogyan a Bölcsek kövéhez is.
Clara
ezek után ismét felszívódott néhány évre. Olyan kettő-háromra.
Amikor legközelebb jelentkezett, csak szólt, hogy hamarosan írni
fog nekem a régi kedves barátnőm, aki egykor eltűnt, és aki
végül olyan lett, mint Ők. Na ez megint hűha volt a részemről.
Főleg azért, mert ennyi idő elteltével valamennyire elfogadtam,
hogy nem jelentkezik soha többé, vagyis a továbblépés részemről
kezdetét vette. Egészen eddig. Itt ismét várakozás következett.
Mondjam hogy már megszoktam? De bakker, ezt nem lehet megszokni ám!!
Na persze ezzel a gyanúm, vagy a megérzésem is
bebizonyosodott, ami azt illeti hogy volt itt távolabbi terv is az egésszel.
Kölcsönkapott
email fiókról jött a levele hamarosan, pont ahogyan Clara mondta.
Egy független vámpír segítségével, így ismét tudtuk tartani a
kapcsolatot.
Claranak
ekkor már más feladatai voltak, ezért nem ő járt közben.
Sejtettem,
hogy nem fog sokáig tartani ez sem, mármint a beszélgetéseink, de
örültem a felbukkanásának, jelenleg csak ez számított.
-
Azt sem tudom hogyan is kezdjem a levelem. Talán azzal indítok,
hogy bocsánatot kérek, amiért olyan nagyon hosszú ideje nem
jelentkeztem, pedig aggódtál értem. Ebben a néhány évben,
rengeteg minden történt velem, talán túl sok is ahhoz, hogy
néhány mondatban le tudjam írni neked. Először is, talán az
elsődleges és legfontosabb, hogy új személyazonosságot kaptam.
Az új nevem, E. -nem írom ki a nevét- Most néhány évig ez lesz,
aztán majd ismét másikat kapok. Nagyon izgalmas az életem amióta
„más” lettem. Viszont az elején nagyon-nagyon nehéz és
kínkeserves volt!! Ezért sem tudtam többek közt jelentkezni, mert
iszonyú kínokat éltem át, és ráadásul az emberi mivoltomat is
elveszítettem, képtelen lettem volna így bármit is írni neked.
Fájt az új lét minden egyes perce, és azt kívántam, bárcsak
véget érne! Nem értettem minek is menetem bele ebbe az egészbe,
mit is keresek én itt, mikor nekem nem itt van a helyem! Nagyon
hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy meg tudjak barátkozni
vele. Az elején úgy éreztem, hogy kihalt belőlem minden érzelem.
Pokoli volt, elhiheted! Aztán ahogy visszatértek az emberi érzések,
úgy ébredtem rá a tényre, hogy szép lassan mindenkit el fogok
veszíteni, akit valaha is ismertem, köztük téged is, és egyedül
maradok az öröklétben. Eleinte ez nagyon kiborított, de már ez
sem. Mindent el lehet fogadni idővel. Nem titkolom, más lettem.
Talán ezt te is érzékelni fogod. Valami kiveszett belőlem. Az a
csicsergő, cserfes csaj, aki voltam. Tény, hogy már nem vagyok
teljesen olyan, mint azelőtt, de megígértem, hogy hallani fogsz
még rólam, és az adott szó kötelez. De ne gondold, hogy
kényszerből írok, mert nem. Azért teszem, mert szeretném, azt
hiszem, bár maga a szeretet szó is furának cseng számomra
mostanság. Olyan jó lenne, ha ezt pontosan le tudnám írni neked,
mert számodra nehéz lehet ezt elképzelni és megérteni, nekem
viszont nehéz ezt megfogalmazni. Olykor nagyon is helyénvaló az
„élőhalott” kifejezés ránk, még ha gyakorlatilag nincs is
így, mert az érzelemmentes napok, amolyan zombi állapotban telnek.
Na
de elég legyen ebből a siránkozásból, mesélj, hogy veled mi
van! Na jó, igazából tudok szinte mindenről, mert azért én
titokban követtem a tevékenységeidet, remélem nem haragszol érte!
:) Csak tudni szerettem volna, hogy minden rendben van-e veled.
Clara-val
nem olyan rég óta ismerjük ám egymást, mert mint tudod, nem egy
oldalon állunk, illetve ez helytelen megfogalmazás, mert egy
oldalon, csak nem egy csapatban. Én F-hez tartozom, nem is
tartozhatok máshová, hiszen ő „teremtett” és adott nekem új
életet. Ő pedig a Tanács alá tartozik, ezáltal pedig én is.
Clara kivált, ezért ő egy ideig Független lett, azonban már
egészen más feladata van.
Ja,
majd el felejtettem, nagyon jó lett az új blog oldalad! Merthogy
azt is megnéztem ám!
Sajnos
nekünk elég sok mindenről hallgatnunk kell, illetve a legtöbb
dologba engem például be sem avatnak.
Én
még nagyon ifjúnak számítok a családban, és még előtte
bizonyítanom is kell a megbízhatóságomat és a hűségemet, mert
a Tanács érthetően elég bizalmatlan az újakkal szemben. A
régiekkel szemben is.
Viszont
amíg Clara feladata nem változott meg, addig elvitt engem is néhány
olyan helyre titokban, amiket csak kevesen láthattak eddig! Persze
erről sem beszélhetek, és így elég fura lesz kommunikálni
veled. Mármint tudom, hogy tele vagy kérdésekkel, és bár
mindegyikre nem hiszem, hogy tudom a választ, azért egy-kettőre
biztosan válaszolnék, ha lehetne.
A
dolgaidról ugyan tudok, de arról nem, hogy mi jár a fejedben,
úgyhogy kérlek, oszd meg velem, mert tényleg tudni szeretném,
hogy vagy!
Most
kapásból nem is tudok mit írni még, megvárom inkább a
válaszodat előbb. Legyenek szép napjaid addig is, amíg ismét
írok!
Első
levele által sok mindent megtudtam ismét. Bizonyára nem írta
volna le, ha nem tudhatnám ezeket.
És igen,
valóban rengeteg titkos, föld alatti létesítmény található mindenfele,
sőt behálózzák a Földünk mélyét a barlangrendszerek, melyek,
talán mondhatom hogy egyfajta elágazó érhálózatot hoznak létre.
Sok-sok barlangrendszer, amelyeket csak esetleg nem olyan régen
fedeztek fel az emberek, vagy megemlíthatném a Piromisok alatti
titkos barlangokat is. Milyen szuper helyek ezek, akár a
kormányoknak, akár Idegeneknek akár a Vámpíroknak.
Tehát
E. mindig figyelgetett, vagyis egem mindig mindenki csak figyel... ez
vajon jó vagy sem? Azt tudom, hogy Ők miért. Mert túl sok infót
tettem közzé anno a topikban is, és tudták jól, hogy milyen jó
képességeim vannak a kutatásra, és ami fő, a találásra is.
Mindenesetre
jó volt ismét kapcsolatban lenni vele, így sejtettem, hogy még
inkább letisztulnak majd a dolgok a számomra.
Ekkorra
már többször is előtérbe került a "kereső" mivoltom
és reméltem, hogy ő arra is megadja majd a választ, konkrétan
mit is akar ez jelenteni.
Jó
hosszú levelet írtam neki, amikben sok kérdést tettem fel, és
egy hónap elteltével jött is a válasza.
-Persze
hogy nem felejtettelek el, hogyan is gondolhattad, csak azt sajnálom,
hogy nem tudtam már sokkal előbb felvenni veled a kapcsolatot és
hogy csak ritkán jutok netközelbe a válaszadáshoz!
Annyi
mindent írtál, nem is tudom, hol kezdjem a megválaszolást, de azt
hiszem haladok szép sorjában, úgy talán átláthatóbb lesz nekem
is.
Azt
írtad, hogy nem igazán szereted az életed és sok a gondod, sőt
mások is hozzád fordulnak a gondjaikkal, amiket te nem tudsz
megoldani, de hidd el, nem is kell!! Gondok mindig voltak és
lesznek, mert nélkülük nem teljes a „tapasztalás”. Rossznak
hisszük őket, de nem azok. Előre visznek az úton, amin haladnunk
kell, de nem várom el, hogy ezt megértsd, mert korábban én sem
voltam rá képes! A lényeg, hogy mindenkinek saját magának kell
megoldást találnia a problémákra, mert megoldás mindig van, csak
meg kell értenünk az adott problémát, sőt el kell fogadnunk
azokat, és akkor ki fog rajzolódni a megoldásuk is!
Érdekes
hogy azt írtad, hogy sokszor világgá mennél, vagy magányba
vonulnál, mert egy csomó más ember is így érez. Valahol
szerintem mindenki érzi, hogy nem ide tartozik.
Kérdezted,
hogy mi miért vagyunk. Hát erre elég nehéz válaszolni, tekintve
hogy mi is egy kísérlet végeredményeiként kerültünk erre a
bolygóra, mint egyfajta Super Homo sapiens, de aztán találtunk
magunknak célokat, kihasználva egyes képességeinket.
Egy
másik leveledben kérdezted, hogy találkozhatunk-e valaha. Bárcsak
tudnám erre a választ! Nem szeretnélek hitegetni, mert az nem
sokkal jobb a hazugságnál, inkább azt mondanám, hogy ha tudok,
úgyis kerítek rá módot, ha pedig nem, akkor a halálos ágyadnál
mindenképpen számíthatsz rám! De annál Clara is ott lesz, ezt
biztosra veszem.
Kérdezted
még, hogy milyenek a napjaim. Rengeteget utazok keresztül-kasul az
egész világon! Sajnos voltam már szemtanúja nagyon sok rossz
dolognak, és nagyon szomorú sorsoknak is. Ezért is gondolom, hogy
bár mindenkinek a saját gondja a legnagyobb, én mégis azt mondom,
hogy azok eltörpülnek ezekhez képest.
Amikor
a halál az egyetlen segítség a gondokra, akkor azt mondhatom, hogy
ott tényleg nagy a baj. Tudod a legrosszabb talán az, hogy nem
avatkozhatunk bele más fajok életébe, ahogyan az emberek sem
avatkozhatnak bele a természet rendjébe. Azzal megbolygatnánk a
„sorsfonalukat”. Megértettem azt is, hogy „Albertnek” miért
kellett meghalnia.
Ő
túl sok sorsfonalat bogozott össze már azzal, hogy törvénytelenül
segített másokon. A donorsági szerződés ugyanis, nem egy átlagos
szerződés! Erről is csak nagyvonalakban tehetek említést neked,
de szeretném ha nagyjából lenne fogalmad róla. Ismered a mondást,
hogy szerződést kötött az ördöggel? Lényegében itt is erről
van szó, csak az ördögöt nem negatív értelemben kell venni!
Sohasem abban kellett volna, csak ezt is úgy elferdítette a vallás,
hogy ezen mindig nagyon felháborodok!!!
De
maradjunk a szerződésnél, mielőtt még megölnék valakit. Ez a
szerződés, Univerzális szinten köttetik, egyfajta vérszerződés,
mely annyit tesz, hogy az illető személynek akivel megkötik, a
sorsává válik, beépül a sorsfonalába, így nem lesz rajta sem
csomó, sem szakadás a későbbiek folyamán. Jaj, ezt nem nagyon
tudom neked érthetőbben leírni, de talán a görög mitológia a
segítségedre lehet a megértésében. Albertnek nem volt sem joga,
sem felhatalmazása ahhoz, hogy ilyen szerződéseket kössön, így
a jó szándéka végül tragédiába torkollott. Kicsit talán
fanatikus is volt e téren, mert sokadszori figyelmeztetésre sem
lehetett jobb belátásra téríteni, így nem maradt más számára,
csak a halálbüntetés.
Képet
sajnos nem küldhetek magamról, de tévedsz, már nem teljesen
vagyok olyan, mint voltam. A csontozatom átalakulása során,
változtak a vonásaim is. Karakteresebb lett az arcom, és más lett
a testalkatom is.
Az
utolsó leveleddel kapcsolatban először is egyáltalán nem baj,
hogy az eredeti nevemen hívsz, mert ha azt vesszük, elég gyakran
kell változtatnom a nevemet, még a végén teljesen belekeverednél!
Én
látom a vámpírlét jó oldalait is, ne értsd félre, csak néha
eszembe jut, hogy miket hagytam ki emberként, amiket már sohasem
tapasztalhatok meg, és ez bánt egy kicsit. Viszont annyi minden
van, amit így igen!! Ez azért vigasz a számomra. Itt mindjárt meg
is említeném a Holddal való jelenlegi viszonyomat, amiről ódákat
tudnék zengeni ha lehetne!! Amikor azt írtam, hogy utazgatok a
világ minden pontjára, akkor azt értsd úgy, hogy A VILÁG MINDEN
JÁRHATÓ ÉS LÁTOGATHATÓ PONTJÁRA!!! Ebbe pedig bizonyos
égitestek is beletartoznak. Bizony, nem csak egy! Több lakott
bolygó van, mint gondolnád!!! És mennyire elferdítették ezeket
is az embereknek!! Annyi dühítő dolgot tapasztalunk meg
vámpírként, hogy nem is csoda, hogy ez a legerősebb érzelem
bennünk az első időkben!
Most
inkább írok néhány sort arról, hogyan érzékelünk mi, mert ezt
is kérdezted. Először elképesztően furcsa volt, hogy minden
ilyen intenzív! Ti nem is tudjátok igazán, milyenek is a színek!
Emberi szemmel egészen más! Nézzük csak, mihez is tudnám a
leginkább hasonlítani úgy, hogy számodra is érthető legyen. Ha
netán egyszer egy médiaboltban jársz, keresd meg a legmodernebb,
legszebb képet sugárzó TV készüléket. A LED technológiás azt
hiszem megfelelő lesz, de abból is a legélesebbet! Káprázatos
színek, éles kép, tökéletes hangzás. Tyűű, elmehetnék
értékesítőnek!
A
lényeg, hogy ebből megközelítőleg láthatod, hogyan látok én!
Ami viszont ennél is sokkal érdekesebb az az, ahogyan az embereket
látom! Őket, ahogyan az összes többi élőlényt, leginkább
színekben látjuk, a bioenergiájuk színeiben. Nagyon érdekes,
mert az aurájukhoz képest, szinte elmosódik maga a test és az
arc. Ezt látjuk alapból, amin aztán tudunk finomítani a különböző
látásmódokkal. Fókuszálunk, élesítünk, pont mint egy
fényképezőgép! Láthatjuk az adott élőlény érhálózatát és
hőtérképét, ami az éjszakai látásban is segít. A ragadozó
állatok látnak hasonlóan. A szaglásunk nagyon fejlett, ezért
messziről érezzük egymás és egyéb élőlény jelenlétét.
Minden élőlénynek van egy rá jellemző „szaga”, ami alapján
meg lehet különböztetni. Olyan mint az ujjlenyomat, nincs belőle
két egyforma. Viszont a bőrünk, szinte érzéketlen a külső
behatásokkal szemben, mintha a bőrben lévő receptorok nem
működnének. Nem érzékeljük sem a hideget, sem a meleget.
És
legvégül még annyit, hogy igen, A. biztosította számunkra a
kapcsolatfelvétel lehetőségét!! Egyetlen részlet sem kerüli el
a figyelmedet!
Sajnos
nem tudom, hogy mikor tudok ismét írni neked, ezért csak a
türelmedet és a megértésedet tudom kérni, és hogy ne haragudj
rám ezért. Tudom, hogy nehéz dolgot kérek, de nem tehetek mást.
Ölellek
és bízom benne, hogy még kapcsolatban maradhatunk a későbbiekben
is!
Lássuk
csak, ez a levelecske miféle információkkal szolgált.
Többségükkel ugyan már tisztában voltam, csak esetleg nem
ennyire részletesen. Gondolok itt a látásukra. Az nem volt
újdonság, hogy kitűnően látnak, nagy távolságokra is, sőt a
sötétben is, de hogy az auránkat is látják, na ez kissé új
volt számomra. Viszont így azt hiszem nem is csoda, hogy mind a
hangulatunkat letudják rólunk olvasni, mind a szándékainkat,
esetleg akkori lelki állapotunkat, sőt, akár az egészségi
állapotunkat, stb...
És,
ha egyszer szagot fogtak, nos, akkor bárkit bárhol megtalálnak.
Természetesen
ekkorra már azzal sem mondott újat, hogy több lakott bolygó is
van, azonban hogy ezek konrétan melyek is, arra sajnos nem tért ki.
Én magam pedig csak néhányról tudok.
A későbbiekben rákérdeztem
erre is, illetve arra, hogy ugyan már mégis hogy a csudiba jutnak
el más bolygókra. Ki ne lenne erre kíváncsi? Ahogyan az is ott
motoszkált a fejemben, hogy is van ez az Univerzumi izé...
A
helyzet úgy állt, hogy ronda vénasszony leszek, mire egyáltalán
láthatom Őt... hát ez aztán remek hír igazán. De sebaj, arra
amúgy is annyi minden megváltozik, hogy ki tudja, talán soha nem
is leszek ronda vén banya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése